Döntött az Európai Bíróság Lego-ügyben

2010. szeptember 14-én pontot tett az Európai Bíróság a LEGO-ügy végére. A dán Lego Iuris A/S jogelődje 1996. április 1-jén tett védjegybejelentést a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (BPHH) a piros színű építőkocka térbeli ábrázolására többek között a 28. áruosztály vonatkozásában. A BPHH az ügyben benyújtott bizonyítékok alapján úgy találta, hogy a megjelölés - bár eredendően leíró jellegű - megszerezte a megkülönböztető képességet, ezért a védjegybejelentést lajstromozta. 1999 októberében a jogosult egyik versenytársa sikeres törlési eljárást indított az említett védjeggyel szemben arra hivatkozva, hogy az nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A védjegy jogosultja a BPHH döntését az összes lehetséges fórum előtt megtámadta, azonban azok egytől egyig helybenhagyták a BPHH törlést kimondó határozatát.

Az Európai Bíróság a C-48/09. számú döntésében utasította el a védjegyjogosulti fellebbezést, és megállapította, hogy a védjegybejelentés tárgyát képező térbeli megjelölés ki van zárva a védjegyoltalomból, mivel az kizárólag a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formából áll. Ezzel kapcsolatban a Bíróság elvi éllel értelmezte a közösségi védjegyrendelet vonatkozó rendelkezését, és arra a megállapításra jutott, hogy valamely, célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges forma lajstromozása akkor is tilos, ha az a használatánál fogva megszerezte a megkülönböztető képességet. A Bíróság kimondta továbbá, hogy ha a tárgybeli megjelölés védjegyként lajstromozásra kerülne, az megnehezítené a védjegy jogosultjának versenytársai számára a valódi alternatívát jelentő formák forgalomba hozatalát. Érdemes még kiemelni, hogy a Bíróság az ítélet indokolásában azt is hangsúlyozta, hogy a védjegyoltalom nem használható fel más, már lejárt iparjogvédelmi oltalom meghosszabbítására. Jelen esetben ugyanis a védjegybejelentés tárgyát képező műszaki megoldásra a bejelentő korábban szabadalmi oltalmat kapott. Amennyiben azonban a megjelölést védjegyként lajstromoznák, az jelentős mértékben, és akár örökre megakadályozhatná a versenytársakat abban, hogy a szóban forgó műszaki megoldást használhassák. Ez pedig ellentétes lenne azzal a koncepcióval, hogy a szellemi tulajdonjogok Unión belül kialakított rendszerében a műszaki megoldások csak korlátozott ideig állhatnak oltalom alatt.